2
október 15, 2013 Készítette Csilla, kategóriák Általános, esküvő

Kriszti és Ádám

Az idén nagyon nehezen kezdem el az esküvők publikálását.. mindig csak húzom, halasztom.... azért, mert szeretnék minden esküvőről kicsit többet írni... Az idei szezon nagyon meghatott engem, különleges volt számomra, és hogy miért ezt szeretném veletek is megosztani......

Kriszti és Ádám..... az első esküvőm volt az idén, és nem tagadom nagyon sokat sírtam, arra emlékszem, hogy szinte minden pillanatnál folyik a könnyem...

Krisztivel találkoztam először a lányos háznál.. mikor kilépett az utcára, csak úgy ragyogott, beragyogta a környéket... a szülei, testvére csodálattal néztek rá, és Kriszti már ekkor elsírta magát..... Autóba ültünk és elindultunk a Nemzeti Színházhoz, hogy találkozzunk Ádámmal és ott elkészítsük a kreatív fotókat.. Számomra egy igen fontos pillanat mikor a vőlegény először látja meg a jövendőbelijét, mindig látni szeretném, és nagyon koncentrálok erre, sokat megtudok állapítani már abból, ahogyan ránéz a menyasszonyra ilyenkor...... sajnos ezt a pillanatot elszalasztottam, mert Ádám keresésére indultam, de mire visszaértem, ő előbb megtalálta Krisztit, így mire rájuk találtam már egymás karjában voltak.... ezt nagyon sajnáltam, hogy elmulasztottam az "első" találkozást.. :(

A kreatív fotózás gyorsan elszaladt, időhöz voltunk kötve, és persze nem tudnak annyi időt adni, ami nekem elég lenne... :) Libabőrös voltam, attól ahogyan egymásra néztek... nagyon ritkán látni ilyet, az a csodálat, az a szerelem....

A polgári szertartásnál mikor az eskü szövegét kellett mondani, Kriszti elsírta magát, és sírva folytatta, könnyes, szerelmes szemével Ádámra pillantva.... ekkor sírtam el magam először.

A templomi szertartásra megérkezett kb 10 kisgyermek és Kriszti mikor meglátta őket, arca még jobban kivirult és felkiáltott, óóó a gyermekeim!!! Kriszti gyermekotthonban dolgozik. A templomi szertartásnál is elsírta magát Kriszti, persze én is. A násznépről is mindig készítek fotót a templomban... Kriszti gyermekei olyan ámulattal néztek rá, és csodálták őt, és a szertartás után is ahogy ölelgették és puszilgatták őt, ekkor már a hasamon éreztem a könnyeimet...

A buli...... sok esküvőt fotóztam már, de olyan még nem fordult elő velem, hogy a bulin sírjak... A kamerám mögül figyeltem az eseményeket, az embereket, a mozdulatukat, a pillantásukat, a reakciójukat.... és csak azt láttam, hogy a tizenéves kislány... az idős néni, bácsi... rokon, barát, mindenkit ide sorolhatnék, mert nem láttam olyan vendéget, aki ne csodálattal, imádattal nézett volna rá Krisztire, ezek a pillantások könnyet csaltak a szemembe.... a rengeteg ölelés, a szívből jövő mosoly, a kedves érintés... Ádám és Kriszti egymás iránti végtelen szeretete, amit kívülállóként is megéreztem......ennyi érzelemmel még soha nem találkoztam, mint ezen a napon... ha most visszagondolok... már folyik is a könnyem...

Nagyon köszönöm Kriszti és Ádám, hogy megajándékoztatok ezzel az érzéssel és a számomra is felejthetetlen napotokon ott lehettem!

5.0/55szavazat
Statisztika:
ÉrtékSzázalékSzavazatok
5100%5
40%0
30%0
20%0
10%0
Click to share thisClick to share this